Ügyfélszolgálat: Hétfő – Péntek 09:00 – 17:00.

E-mail: rcvilag@rcvilag.hu

A kiszállítás 36 000Ft-ot meghaladó rendelés esetén INGYENES

Kategóriák

Új termékek

DSP-2 programátor

DSP-2 programozó

30 240,00 Ft
Insta360 X4 Air akumulátor

Insta360 X4 Air akkumulátor

20 475,00 Ft
KAVAN Savage MAX 1080mm Kit - modrá

KAVAN Savage MAX 1080mm készlet - kék

57 870,00 Ft
DJI Neo 2 Motion Fly More Combo (RC Motion 3) drón

DJI Neo 2 Motion Fly More Combo (RC Motion 3) drón

268 195,00 Ft
Összes új termék

TORRO tank PRO 1/16 RC Tiger I korábbi verzió szürke álcázás - BB - füst a csőből

PE_TOR11701-GY
4250229628790
TORRO tank PRO 1/16 RC Tiger I korábbi verzió szürke álcázás - BB - füst a csőbőlVíce informací
302 935,00 Ft
Adóval együtt i
Výše uplatněné DPH je 27% pro zemi Magyarország.
Mennyiség
Raktáron

Szüksége van segítségre?

Szívesen segítünk a választásban.. 

emailrcvilag@rcvilag.hu

Hétfő – Péntek 09:00 – 17:00

RCVILAG.HU

Product info

  • Csak eredeti áru

  • Az nálunk vásárolt termékek kizárólag márkák hivatalos forgalmazóitól származnak,

  • Hitelesített bolt vagyunk a Árukereső

  • Garanciális és garancián túli szerviz

  • Professzionális szerviz minden márkához, tanúsított szervizközpontokban

APanzerkampfwagen VI Tiger (más néven PzKpfw VI, Tiger I ausf.H vagy SdKfz 181) a második világháború alatt kifejlesztett német nehéz harckocsi volt, amelyet 1942-től Afrikában és Európában vetettek be, általában önálló nehéz harckocsizászlóaljakban. Végső elnevezése Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. E gyakran Tigerre rövidítették. A Tiger I biztosította a német hadsereg első páncélozott harcjárművét a 8,8 cm-es KwK 36 löveggel (amely a 8,8 cm-es Flak 36 lövegből származott). 1942 augusztusától 1944 augusztusáig gyártották, és összesen mintegy 1347 gép készült belőle. 1944 augusztusa után a Tiger I gyártását fokozatosan leállították a Tiger II harckocsi javára.

Bár a Tiger I-et a maga idejében kiváló konstrukcióként üdvözölték, túlságosan drága anyagok és munkaigényes gyártási módszerek felhasználásával készült. Emellett hajlamos volt bizonyos típusú futóműhibákra és meghibásodásokra, hatótávolságát pedig a magas üzemanyag-fogyasztás korlátozta. Karbantartása drága volt, de mechanikailag általában megbízható. Nehéz volt szállítani, és sáros időben fennállt a mozgásképtelenség veszélye, télen pedig a jég és a hó azzal fenyegetett, hogy az egymásba kapcsolt Schachtellaufwerk típusú kerekek között megszilárdul, és elakadást okoz. Ez a keleti fronton a sáros rasputica-szezonban vagy rendkívüli hidegben jelentett problémát.

A "Tigris" becenevet Ferdinand Porsche adta a harckocsinak, a római számot pedig a Tiger II gyártásba kerülése után adták hozzá. Az eredeti megnevezés Panzerkampfwagen VI Ausführung H (szó szerint "páncélozott harcjármű/jármű VI H változat", rövidítve PzKpfw VI Ausf. H) volt, ahol a "H" a Henschel tervezőt és gyártót jelölte. A fegyverzeti jegyzékben Sd.Kfz. 182 néven szerepelt. Később, 1943 márciusában átkeresztelték PzKpfw VI Ausf. E-ként és Sd.Kfz. 181-ként szerepelt a leltárban.

Jelenleg mindössze hét Tiger I-es harckocsi maradt fenn múzeumokban és magángyűjteményekben világszerte. A brit tankmúzeumban található Tiger 131-es, amelyet az észak-afrikai harcok során szereztek be, jelenleg az egyetlen üzemképes példány.

Miután Németország elvesztette az I. világháborút, kötötte a versailles-i szerződés, amely szerint számos fegyvertípus gyártását és birtoklását megtiltotta, amelyek közé természetesen a harckocsik is tartoztak. Ennek ellenére sikerült titokban teszteket végeznie harckocsikkal, amelyek munkanevei Leicht Traktor, Grosstraktor vagy Neubaufahrzeug voltak.

Hitler hatalomra kerülése után Németország felmondta a szerződést[forrás?], és fokozatosan megkezdődött az új gépek fejlesztése és gyártása. 1937-ben Henschel megbízást kapott a DW1 nehéz harckocsi prototípusának megépítésére, de Henschel egy sokkal nagyobb jármű, a 65 tonnás VK 6501 kifejlesztésébe kezdett. A Daimler-Benz, az MAN és a Porsche is benyújtott ajánlatot, és elkészültek a VK 3001, VK 3601 és VK 4501 prototípusai. 1941. november 20-án a német mérnököknek alkalmuk nyílt megvizsgálni a zsákmányolt T-34-es harckocsit épségben, ami megdöbbenést váltott ki bennük és a katonai tisztviselőkben. A VK 3001/3601 projektet leállították, és minden rendelkezésre álló erőforrást egy nehezebb harckocsi kifejlesztésére összpontosítottak, hogy felülmúlják a szovjet T-34-et.

Hitler születésnapján, 1942. április 20-án Henschel és Porsche is bemutatta a VK 4501 kész prototípusait, amelyeket PzKpfw VI-nak neveztek el. Tigris. Eldőlt, hogy ezeket a harckocsikat a Henschel cég által favorizált Henschel fogja gyártani. A Porsche Tiger 90 példánya (a túlnyomó többségük torony nélkül, amelyeket egységesen a Krupp gyártott) lett a Ferdinand/Elefant harckocsihadjárat alapja.

A Tiger harckocsi volt az első olyan harcjármű az első világháború óta, amelynek tervezése valós harci tapasztalatokon alapult, eltekintve a spanyol polgárháború kissé félrevezető tanulságaitól. Teljes tömege majdnem kétszerese volta korai T-34/76A súlya. Tervezése nem csak arra irányult, hogy fölényt biztosítson ezekkel a szovjet gépekkel szemben, hanem egy lépéssel tovább ment. A harckocsi a legénység védelmének és tűzerőjének szintjével lényegesen felülmúlta az összes addig épített járművet. Másfelől a harckocsi hatalmas mérete, aerodinamikai hiányosságai, nagy súlya és az ebből fakadó megnövekedett beszerzési költségek miatt a harckocsi soha nem lehetett több, mint egy átlagos szereplő a harctéren.

A masszív páncélzat és a pusztító tűzerő két olyan tulajdonság, amelyet teljes mértékben a Tigris harckocsinak tulajdonítanak. Pedig ez csak két tényező a számos tényező közül, amelyek meghatározzák a harckocsi harci teljesítményét. A német mérnökök elég nagy gondot fordítottak a páncélzat megtervezésére, de a kivitelezés meglehetősen gyenge volt, mivel nem voltak szabad helyek. Az összes szabadon álló függőleges és három függőleges felület - a törzs homlokpáncélzatának alsó és felső oldala, a torony oldalai és a törzs hátsó része, amely a felső homlokpáncélzattal azonos lejtésű volt (81°) - maximális vastagsága 100 mm volt. A legjobban kitett terület, a torony elülső oldala 120 mm vastag volt, és a felület nagy részét itt erősítette meg a főágyú páncélzata. Ha azonban például az ágyú nem volt azonos a lövegtoronnyal. A 60 mm vastag acéllemez ugyanolyan védelmet nyújtott volna a legénységnek, mint a Tiger 100 mm vastag, merőleges páncélzata. A harckocsi így a mobilitás szempontjából is profitálhatott a súlymegtakarításból. A gyenge pont azonban a viszonylag gyenge 25 mm-es páncélzat volt a torony és a törzs tetején. A Tigrisek a brit Hawker Typhoon repülőgépek, az amerikai P-51 Mustangok és a szovjet Iljusin Il-2 csatahajók kedvelt célpontjává váltak, amire a németek 1944 közepén úgy reagáltak, hogy 45 mm-re növelték a plafon vastagságát.

Az eredeti főfegyverzet egy 75 mm-es L/70 KwK42 löveg lett volna,[5] de Hitler egy 8,8 cm-es L/56 KwK36 löveg beépítését szorgalmazta, amelynek lövegtornyai paradox módon kisebb páncélátütéssel rendelkeztek, mint a kisebb löveg. Összehasonlításképpen a 75 mm átmérőjű Pzgr.39 páncéltörő ágyú 30°-os dőlésszöggel 1000 m távolságból képes volt áthatolni egy 110 mm vastag lövegen (a Pzgr.40 a volfrámmagjával képes volt áthatolni egy 150 mm-es lövegen). Az alkalmazott fegyver azonban 8,8 cm-es átmérője ellenére ugyanilyen körülmények között képes volt áthatolni mind a 100 mm-es, mind a 138 mm-es ágyúkon. Ennek a lövedéknek az ellenséges gépbe való behatolása azonban mindig a legénység biztos halálát és a gép megsemmisülését jelentette, és ha nem is hatolt be, gyakran előfordult, hogy egyszerűen csak az ellenséges harckocsit vette ki a forgalomból. A teljesítménybeli különbség a rakéták sebességéből adódott. A hosszabb, 75 mm-es ágyú esetében a két különböző lövedéktípus átlagos torkolati sebessége 925 m/s és 1120 m/s volt, míg a 8,8 cm-es KwK36 esetében 773 m/s és 930 m/s volt. Hagyományosan jó volt az optika, de a náci Németország világelső volt.

A lövegtorony nyitására hidraulikus, meghibásodás esetén kézi mechanizmust alkalmaztak, amely azonban bonyolult és jelentősen lassú volt, a hidraulikus vezérlés pontatlan volt. Egy brit tisztek által a háború befejezése után készített jelentés[5] többek között megállapítja, hogy az ágyú működése jelentős hiányosságokkal rendelkezett, nagyon szűkös volt, a csatorna vezérlésére szolgáló elemek nem megfelelő alakúak és rosszul csuklósak voltak. Az irányítás eszközei nincsenek hozzáigazítva, csak a töltő rendelkezik a megfelelő körülményekkel az érkezéshez.â A jelentés kritizálja a rádiós, a kocsirendező és a vezető munkáját. A tüzér-rádiós a 7,92 mm-es MG 34-es géppuskát pisztolymarkolattal és egy tartószerkezeten lévő részleges fejtámlával irányította. A fent említett brit jelentés szerint ez a fejtámasz állandóan a lövész fejére nehezedett, és kellemetlenséget okozott neki.â

A harckocsit egy 642 lóerős Maybach HL210-es motor hajtotta., később a Maybach HL 230 52 lóerős teljesítménnyel. Ennek a gyakorlatilag egysíkú német gyártónak a motorjai önmagukban is kiválóak voltak, de még mindig egy olyan tankban működhettek, amelynek tényleges tömege 25%-kal meghaladta a műszaki leírásban meghatározott értéket. A motornak harci körülmények között gyakran teljes teljesítményen kellett működnie, ami a túlterheléséhez vezetett. Amint az üzemi hőmérséklet meghaladta a 95 °C-ot, hűtőfolyadék szivárgott a kenőkörbe. A harckocsi végsebessége a motor maximális fordulatszámán 38 km/h volt, ami azonban 3 km/h-val kevesebb, mint az M4 Shermané, és még 18 km/h-val is kevesebb, mint a T-34/85-é. Akárhogy is, a motornak óriási üzemanyag-fogyasztása volt, bár ennek pontos számítása vitatott. Ha pl. A T-34 1 km-en 1,84â2,5 liter gázolajat fogyasztott terepen haladva, akkor a fogyasztása 7,8â10 liter benzin volt 1 km-en.

Az elfogott német katonák azzal nyűgözték le a szövetséges csapatokat, hogy azt állították, hogy egy teli tank (567 liter) benzin több mint 2,5 órán át tartott a terepen. A motorral analóg helyzetet találtak az egyébként kiváló hidraulikus vezérlésű sebességváltóval is. Ez utóbbi könnyen kezelhető volt, és nagyon népszerűvé vált a harckocsivezetők körében. A választóművet akár nyolc fokozatra is be lehetett állítani előrefelé és négy fokozatra hátrafelé. Az összetett váltót és a kormányzást azonban gondosan kellett irányítani, ami harci körülmények között nehézkes volt. A fogságba esett német katonák beszámolóiból kitűnik, hogy a sebességváltó és a kormánymű meghibásodása volt a leggyakoribb oka annak, hogy a harckocsit a további akcióktól megfosztották.

A harckocsinak elég jó futóműve is volt, túlnyúlt kerekekkel és 725 mm-es kerekekkel. Ez a rendszer azonban előre nem látható problémába ütközött - zord éghajlati viszonyok között a kerekek közötti sár és hó megfagyasztotta az ideiglenesen parkoló tankot, megakadályozva a további mozgást. A futó kerekek közötti sár és kövek becsapódása miatt a homok legurult a fogaskerekekről, vagy szilárdan felállt. Hasonló problémák forduláskor vagy sáros terepen történő kanyarodáskor is előfordultak. Az üresen álló tankok könnyű prédává váltak az ellenség számára. Már maga a mozgás is elég jelentős gyengeséget jelentett a front körülményei között a Tigrisek számára, amelyek fajsúlya 1,04 kg/cm² volt, amit a szovjet harckocsik legénysége megtanult kihasználni. További komplikációt jelentett a széles harci körülmények között történő vasúti szállításuk eredendő nehézsége.

A Tigris harckocsikat először 1942 telén vetették be harcba a keleti fronton, a leningrádi térségben, 3 egységben, de nem sok eredménnyel (mindhárom elsüllyedt, és csak egyet sikerült megmenteni, a másik kettő megsemmisült a szovjetek előtt).[5] A gépek egy része elakadt a felrobbanó terepen, mások mechanikai meghibásodást szenvedtek. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy egyik páncéltörő ágyú sem hatolt át a harckocsi páncélzatán, bár a szovjet páncéltörő rakéták néhányszor megrongálták az ágyút.

1942 telén az első Tigriseket Tunéziába küldték a szövetségesek támadására. 1943 elején viszonylag jó eredménnyel kapcsolódtak be a harcokba, de a sebességváltó meghibásodása, kormánymű- és futóműproblémák több harcképtelenné tették őket, mint az ellenséges vadászgépet.

Ekkor jelentek meg Észak-Afrikában az első amerikai M4 Sherman harckocsik, amelyek ugyan nem voltak elegendőek a Tigrisek ellen, de fokozatosan növekvő számbeli fölényben voltak. A szövetségesek a szovjetekhez hasonlóan úgy döntöttek, hogy a közepes harckocsik nagy számban történő gyártása mellett döntenek. 1943. január 16-án a szovjet csapatoknak sikerült partra szállniuk egy sértetlen Tigris harckocsit, amely még a parancsnok járműve volt ae cég. Egyébként a harckocsik fegyverzetében volt még egy megsemmisítő gránát is, amely a cső megsemmisítésére szolgáló töltet volt - németül die Rohrzerstöhrladung. Ha a harckocsi mozgásképtelenné vált és az ellenség kezére kerülni fenyegetett, a töltő a töltetet a csőbe helyezte és aktiválta, a legénységnek gyorsan el kellett hagynia a harckocsit, a robbanás pedig a lövegcsőbe csapódott. Ugyanezen év májusára a Vörös Hadseregnek minden lényeges információja megvolt e páncélos gyengeségeiről és erősségeiről, és így megkezdhette a megfelelő ellenintézkedések végrehajtását. Ebben az időben egyre több Tigris kezdett érkezni a keleti frontra, és az első eredmények is kezdtek megmutatkozni.

A legénységek 1943 tavaszán nagy sikereket értek el a harkovi harcokban. A német katonák között megjelentek a különféle harckocsizók (harckocsi-ászok), akik gépeikkel ellenséges harckocsik és harcjárművek tucatjait semmisítették meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen élcsapatok viszonylag kis létszámúak voltak. Ahogy a Tigrisek egyre aktívabbá váltak a harcokban, úgy kezdtek el szenvedni veszteségeket, amelyeket aknák, találatok, terepakadályok és mechanikai meghibásodások okoztak. 1943 július elején kitört a kurszki csata, és bár a németek több szovjet harckocsit semmisítettek meg, mint amennyit elvesztettek, a veszteségeket nem tudták teljesen pótolni, ellentétben ellenfeleikkel. Ebben a csatában a Tiger harckocsi nehézkessége és jelentős üzemanyag-fogyasztása miatt kevéssé bizonyult alkalmasnak a gyakori tüzelőállás-változtatással járó támadó harcok lefolytatására. Ezért védekező harcba szorult, amelyre paradox módon jól megfelelt.

Júliusban egy század nehéz harckocsit vezényeltek Szicíliába, de az ő bevetésük súlyos és teljesen szükségtelen Tigris-veszteségeket eredményezett. Egyesek elakadtak a terepen, mások mechanikai meghibásodás miatt állva maradtak. A Szicíliából való evakuáláskor a németeknél az eredeti tizenhét tankból csak egy maradt. A többi olaszországi ütközet közül érdemes megemlíteni a Monte Cassino-i csatát, ahol a németek 48 óra alatt tizenhat Tigrisükből tizenötöt elvesztettek. 1943 folyamán a Tigris kevés változtatáson esett át a páncélzat erőssége, a jobb optika és a futóművek terén. A páncélzatra "Zimmerit" pasztát kezdtek felhordani, hogy megakadályozzák a mágneses aknák rögzülését.

Amikor a szövetségesek 1944-ben megszállták Normandiát, a németek összesen négy Tiger harckocsival rendelkeztek ott. Öt Königstiger is volt, de ezek annyira megbízhatatlanok voltak, hogy inkább Németországba küldték őket, minthogy ellenséges kézbe kerüljenek. 1944 szeptemberének végére a kasseli gyárból származó új nehéz harckocsik egyre fogyatkozó utánpótlása szinte végleg megszűnt. Október elseje után már csak 44 Tigris hagyta el a gyárat. Amikor a németek 1944 decemberében ellentámadásba lendültek az Ardennekben, már csak 35 ilyen harckocsi állt a nyugati fronton. 1945 tavaszán a nyugati frontról megmaradt nehéz harckocsikat a keleti frontra szállították. A német nehéz harckocsik jelentős része 1943 óta harcolt a szovjetek ellen, ahol súlyos veszteségeket szenvedtek, amelyeket nem tudtak pótolni. Ha 1944 közepén a bevethető Tigrisek száma 670 darab volt, akkor az év végén már csak 316, 1945 februárjában pedig már csak 216 gép. A német hadsereg 1945. májusi kapitulációja egyben a Tigris harckocsi végét is jelentette, amely a német katonai erő igazi szimbólumává vált, és amely sok tekintetben a modern harckocsik fejlődésének előhírnöke volt.

A Tigris nehéz harckocsi néhány szempontból komoly hibákkal rendelkezett. Egy nehézkes óriás volt, motorját és sebességváltóját nem egy ilyen nehéz jármű meghajtására tervezték. Gyakori mechanikai meghibásodásoktól szenvedett, magas volt az üzemanyag-fogyasztása és korlátozott a hatótávolsága. Az alváz a túlméretezett kerekekkel bonyolult volt, megfelelő karbantartása harci körülmények között szinte lehetetlen. A motor fordulatszáma a torony forgása túl kicsi volt, nem is beszélve a kézi forgatásról. A mozgó célpontokra való lövés nehézkes volt, a lövegnek nem volt stabilizátora, így a harckocsi mozgás közben nem tudott pontos tüzet folytatni. A hibák eme listájával szemben áll az erős páncélzat és a nagy teljesítményű löveg, két fontos tényező, amely a Tigris harckocsit a második világháború csatamezőinek rettegett fegyverévé tette.

A Tigris harckocsit viszonylag kis példányszámban gyártották, és változatai sem voltak számosan. Az SdKfz 181 alapváltozaton kívül a leggyakoribb gépek az SdKfz 267 és SdKfz 268 parancsnoki harckocsik voltak, amelyeket megfosztottak a csatolt géppuskától, és helyette egy nagyobb antennával ellátott, erősebb rádióval szerelték fel. Ennek az antennának a demaszkáló hatása miatt azonban a parancsnoki járművek kedvelt célpontjává váltak a környezetükben lévő lövegeknek. Néhány Tigert Bergepanzer (Sd.Kfz. 185) mérnökpáncélossá alakítottak át. A harckocsi egy másik módosítása a 38 cm-es Sturmtiger rohamlöveg volt.

A Porsche által 1942-ben készített alváz lett az alapja a Ferdinand harckocsi vadászgépnek (SdKfz 184). A Ferdinand egy Porsche alvázra épített nehéz harckocsi vadászgép volt, amelyet a Tiger harckocsi számára elutasítottak, de a már legyártott 90 darabot kár volt szétszedni, ezért egy erősebb, 8,8 cm-es, 71 kaliberű csőhosszúságú ágyút szereltek be. A legénységet igen vastag páncélzat védte (200 mm az elején, a többi falon 80 mm). Az Elefant változatot az orrfal jobb oldalán elhelyezett MG 34-es géppuskával és szélesebb lánctalpakkal korszerűsítették.

1:16 méretarányú részletességgel

A mintegy hét kilogrammos tömegével a korábbi változat Tiger I-es modellje ideális az igényes vásárlók számára. A professzionális kiadásban kiváló airbrush festékminőséggel, 2,4 GHz-es áramköri technológiával és új hangszóróval rendelkezik. Ez a modell kiváló vezethetőséggel, számos funkcióval és valósághű hangzással rendelkezik. A kiváló minőségű lánctalpak, a görgőkkel ellátott meghajtó- és vezetőkerekek, valamint az alsó hajótest és a harci torony fémből készültek. A sok apró alkatrész és a különböző matricák tökéletesen kiegészítik a mérethű másolatot.

Kezelőszervek és funkciók

A nagy teljesítményű tankmodell 2,4 GHz-es RC vezérléssel rendelkezik. A jármű BB Airosft rendszerrel van felszerelve, így a valódi harcokhoz hasonló csaták is lehetségesek. A nyomatékoptimalizált motorok precíz és sima vezetést biztosítanak a Tiger I-nek. A robusztus fogaskerékkel ellátott fém fogaskerekek és a továbbfejlesztett áttételezés nagyobb teljesítményt biztosít. Az arányos vezérléssel nagyon lassan közelítheted meg a tankot, és egyenletesen növelheted a sebességet. A Tiger I előre és hátrafelé, valamint balra és jobbra kanyarodással is mozog. Helyben is lehet balra vagy jobbra fordítani. Az ágyút fel és le lehet emelni és le lehet engedni, és a tornyot 360 fokban el lehet forgatni.

A

valósághű élményt

a

csőből kiáramló füst és a különböző motorhangok, köztük a kipufogó füstje teszi teljessé.

Acsomag tartalma és specifikációk/funkciók
  • RC Tiger I korábbi verzió szürke álcázás - BB - csőfüst
  • Torro fa láda a szállításhoz és tároláshoz
  • Súly: kb. 6,8 kg
  • 360°-os toronyforgatás
  • 2,4 GHz-es távirányító
  • Fém sebességváltó 1:4 áttétellel
  • 7,2 V NiMH készlet
  • 220V/7,2V-os töltő, 400 mAh töltés
  • Füstgenerátor és hangmodul
  • Funkcionális Airsoft lövőmechanizmus
  • ÚJ kiegészítő funkció lövéskor: szükség és ízlés szerint be- és kikapcsolható csőfüst
  • Füstfolyadék
  • Kis alkatrészek, tartozékkészlet, matricák

Műszaki felszerelésr />
  • Szín: szürke álcázás
  • Harci funkció: funkcionális Airsoft lőszerkezet
  • Övek: fém
  • Görgők: fém
  • Felfüggesztés: Torziós rúd felfüggesztés
  • Toronygyűrű forgása: 360°
  • Torony: fém
  • Alsó kád: fém
  • Sebességváltó: acél sebességváltó
  • Méretarány: 1/16
  • Kiadás: Torro Pro-Edition
  • Kivitel: RTR modell
  • Kormány és futómű: fém
  • Torziós karok: fém

Figyelmeztetés:
  • Csak közvetlen felnőtt felügyelete mellett használható.
  • Életkori ajánlás: 14+
  • Nem alkalmas 36 hónaposnál fiatalabb gyermekek számára.
  • Fulladásveszély az apró alkatrészek miatt

TORRO
PE_TOR11701-GY
1 Elem

Megadott referenciák

ean13
4250229628790
Hozzászólások (0)
Egyelőre nincs vásárlói vélemény.
INGYENES SZÁLLÍTÁS A kiszállítás 36 000Ft-ot meghaladó rendelés esetén INGYENES
RC SZERVIZ Biztosítjuk az RC modellek garancia utáni szervizelését.
Szívesen segítünk Bízza profikra új modellje kiválasztását!
MÁR 20 ÉVE ÖNÖKKEL! Nagyon értékeljük, hogy velünk tartanak.